Legújabb esti meséink
- A holdfényes altató
A kisfiú minden este ugyanabban az órában bújt ágyba. Az ablakon túl a kert fái susogtak, és a hold fényes, ezüstös csíkokat rajzolt a szobája falára. Ilyenkor csendesedett el a világ, mintha minden nesz visszahúzódna, hogy helyet adjon valami különös … Olvass tovább - Az ölelés kertje
A domboldal mögött, ahol a szél puhán ringatta a füveket, volt egy kert, amely nem hasonlított a többihez. Nem volt benne kapu, mégis mindenki tudta, hogy csak az talál rá, aki nagyon vágyik valamire. A földje meleg volt, mint a … Olvass tovább - A holdfényes altató
Az ablakon puha holdfény szűrődött be minden este, és ezüst csíkot rajzolt a kiságy szélére. A városka már elcsendesedett ilyenkor, csak a távoli szél motozása hallatszott, meg néha egy-egy álmos kutya ugatása. A kisfiú ilyenkor mindig az édesanyjára várt. Az … Olvass tovább - A sütemény illata
A konyhaablakon át beszűrődő délutáni fény aranyszínű csíkokat rajzolt az asztalra, ahol lisztpor szállt a levegőben, mintha apró hópelyhek táncolnának. A sütő halk duruzsolása és egy kanál csörrenése adta a háttérmuzsikát. – Biztos, hogy jó lesz így? – kérdezte Bence, … Olvass tovább - A kis fa és az anyafa
Az erdő szélén, ahol a napfény aranyszálként szűrődött át a lombkoronán, egy fiatal csemete bújt meg egy hatalmas, terebélyes fa tövében. Az anyafa ágai úgy ölelték körbe, mintha karok lennének, melyek óvják a világ minden zajától. A kis fa gyakran … Olvass tovább - A csillag, amely hazavezetett
Az erdő mélyén az alkonyat már lilás-kék árnyalatokkal simította végig a fák koronáját, amikor a kisfiú ráébredt, hogy nem találja az utat vissza. Az ösvény, amelyen eddig magabiztosan lépkedett, mintha egyszer csak felszívódott volna a gyökerek és avar közé. – … Olvass tovább - A legszebb rajz
Az ablakon túl puha, tavaszi szél mozgatta a függönyt, mintha láthatatlan kéz simogatná a szobát. Odabent egy kisfiú ült az asztalnál, előtte fehér papír, a papíron pedig félbehagyott rajz: girbegurba virágok, mosolygó napocska, és egy alak, amelyről csak sejteni lehetett, … Olvass tovább - A sál, amely meleget őrzött
Egy apró, dombok közé bújt faluban élt egy édesanya a kisfiával. A tél minden évben hamar érkezett, deres ujjaival végigsimította a háztetőket, és jéghideg leheletével bekúszott az ajtók résein. Odabent azonban mindig más világ volt: pattogott a tűz, fahéj illata … Olvass tovább - A madárfészek titka
A nap még csak félénken simította végig az erdő lombjait, amikor a magas, sudár tölgy ágai közt megbújó fészekben mocorogni kezdett egy apró fióka. Puha pihéi még alig fedték szárnyait, szíve pedig hevesebben vert minden egyes széllökésnél. — Anya… odalent … Olvass tovább - A virág, amely anyának nyílt
A kislány minden délután ugyanabba a kertbe szaladt ki, ahol a napfény aranyporral hintette be a földet, és ahol a régi körtefa alatt mindig hűvös árnyék várt. Lilla még alig volt hatéves, de már úgy vigyázott a kertre, mintha az … Olvass tovább
Kedvenc varázslatos meséink
Esti varázs rövid történetekben.
- Szofi és a titkos szekrény
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, Szofi, aki a város peremén, egy öreg házban lakott. Szofi imádott álmodozni, különösen az esti órákban, amikor a csillagok a legfényesebben … Olvass tovább - Ábel és a beszélő léggömb
Ábel a nyári vásár forgatagában sétált, színes fények és vidám nevetések között. Mindenütt játékok, édességek, és persze rengeteg ember. De Ábelt a levegőben magasra szálló léggömbök varázsa vonzotta a legjobban. … Olvass tovább - Luca és a karcolt csillag
Luca egy szép kis faluban élt, ahol az ég csillagokkal volt tele, és a fák között mindig csilingelő madarak daloltak. Az ő szobája ablaka nézett ki a végtelen égre, és … Olvass tovább - Zalán és az időcsiga
Zalán egy szép nyári napon a közeli mezőn sétálgatott. A nap sugarai átsütöttek a fákon, és a szellő lágyan simogatta az arcát. Ahogy a fűt tapogatva lépegetett, hirtelen megpillantott egy … Olvass tovább - Janka és a bögre, ami mesélt
Janka egy csöndes, kis faluban élt, ahol a napok mindig egyformák voltak, és az emberek kényelmesen éltek. Egy szombat délután, mikor a szülei a kertben dolgoztak, ő a padláson kutakodott. … Olvass tovább - Milán és a füttyös hegy
Milán egy nap elhatározta, hogy felfedezi a vidéket, ahonnan sosem jött még haza üres kézzel. A falujának határában magasodott egy hatalmas hegy, amit a helyiek csak Füttyös Hegynek hívtak. A … Olvass tovább
Izgalmas, de nem ijesztő boszorkányos mesék
Egy ölelésnyi varázslat lefekvéshez.
- Szerencsének szerencséje (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innét, hetedhét országon túl, volt egyszer egy király, s annak egy növendék fia. A király éppen azon járatta az eszét, hogy a fiát … Olvass tovább - Dongó meg Mohácsi (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében két regement (hadsereg, ezred – a szerk.), ebből mindegyikből … Olvass tovább - Az aranyhajú hercegkisasszony (magyar népmese)
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak esni, volt egy fiatal herceg, annak volt egy húga, … Olvass tovább - A boszorkányság (magyar népmese)
Volt egyszer egy ember, s annak egy fia. Ez a fiú minden tudományt kitanult a világon, de még egyet szeretett volna megtanulni: a boszorkányságot. Mondja az apjának: – Édesapám, elmegyek, … Olvass tovább - Gyöngyike (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy csúnya vén boszorkány. Ez a boszorkány egyszer kiment a mezőre, s amint ott mendegélt, egy gyöngyszemet talált a … Olvass tovább - Rózsa hercegnő és a szivárványkút
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli királyság, amelyet Rózsa hercegnő uralt. A királyságban a virágok minden színben pompáztak, a napfény ragyogott, és a fák oly zölden álltak, … Olvass tovább
Gyönyörű hercegnős mesék
Álomba ringató kalandok.
- A pillangók koronája
A tavaszi erdő illatokkal telt meg azon a reggelen. A fák friss rügyeket bontottak, a patak vidáman csilingelt a kövek között, és a levegőben apró, színes pillangók táncoltak. A smaragdzöld … Olvass tovább - A harmatcsepp tündér titka
A hajnal első fényei épp csak átbújtak a dombok mögül, amikor a kertben megmozdult a levegő. A rózsák szirmai remegni kezdtek, a margaréták pedig csöndesen nyújtózkodtak az éjszaka után. Ekkor … Olvass tovább - A virágok hercegnője
Valaha, egy dombokkal ölelt királyságban született egy királylány, akit Liliánának hívtak. Amikor az első tavaszi napon kivitték a palota kertjébe, különös dolog történt. Ahol a pici lábával megérintette a füvet, … Olvass tovább - A hóangyal küldetése
A téli napfény lágyan szűrődött be a kis Máté ablakán, amikor a kisfiú először tapasztalta meg a hócsodát. A hó, amely mindenütt vastag takaróként borította be a világot, csillogott, mint … Olvass tovább - A csizmák esti beszélgetése
Az éjszaka sötét fátylát terítette a városra, és a csillagok csak fényesen pislákoltak az égen. A gyerekek álmukban forgolódtak, és a szoba csendes volt, csupán a szél fújdogálása hallatszott. De … Olvass tovább - A százszorszép hercegnő
Egyszer volt, hol nem volt, a virágok birodalmában, ahol a fák mindig zöldelltek, és a virágok színei, mint a mesebeli szivárvány, gyönyörűen ragyogtak. Itt élt egy apró hercegnő, akit Százszorszépnek … Olvass tovább
Magyar népmesék
Esti mesék – ahol az álmok kezdődnek.
- A sajtot osztó róka (magyar népmese)
Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka: – Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. … Olvass tovább - Hol voltál, báránykám? (magyar népmese)
A gazdasszony és a bárány felelget:– Hol voltál, báránykám?– Kertek alatt, asszonykám!– Mit ettél, báránykám?– Zöld füvecskét, asszonykám!– Mit ittál, báránykám?– Friss vizecskét, asszonykám!– Ki bántott, báránykám?– Szomszéd fia, asszonykám!– … Olvass tovább - Icinke-picinke (magyar népmese)
Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke … Olvass tovább - Miklós vitéz (magyar népmese)
Volt, hol nem volt, volt a világon egy ország, amelynek egén sem csillag, sem hold, sem nap nem járt. Ezért örökké sötét éjtszakába volt borulva. Lakott abban az országban egy … Olvass tovább - A hazug és a szót szóra mondó (magyar népmese)
Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy dologkerülő fia. Vén volt már a szegény ember, de azért a fia még egy szál szalmát se tett volna félre a házban, … Olvass tovább - A béka komája (magyar népmese)
Egyszer egy szegény asszony elment a Garamra mosni. Meglát ott egy akkora nagy pohos (kövér – a szerk.) békát, mint a világ. Meg nem állta szó nélkül: – Hej, béka, … Olvass tovább
Miért fontos az esti mese?
Az esti mese nem csupán kedves program, hanem tudatosan felépíthető lefekvés előtti rituálé, amely egyszerre fejleszti és nyugtatja meg a gyermeket. Ez a szokás abban segít, hogy a nap zaja lecsendesedjen, a figyelem rád és a kicsire irányuljon, továbbá békésen zárjátok a napot.
A szavak lassú ritmusa, a közelség és az ismétlődő esti szokás együtt nyugtat meg. Ebből születik az érzelmi biztonság: annak csendes bizonyossága, hogy fontos vagy, figyelnek rád, és jó helyen vagy.
A mesék bővítik a szókincset, fejlesztik a képzeletet és segítenek megérteni az érzéseket. A hősök döntésein keresztül kibomlik a tanulság, ami óvatosan terel a jó felé. Közben a gyerek feldolgozza a nap kis ügyeit-bajait, észrevétlenül erősödik az érzelmi intelligencia szintje.
Végül az esti mese lelassítja a testet-lelket: kisimul a légzés, csökken a feszültség, javul az alvásminőség. Néhány perc figyelmes jelenlét, egy puha altató történet, egy közös zárómondat – és a nap békében, nyugalomban végződik. Pár perc mesével nem csak elaltatsz: olyan kapcsolatot építesz, amelyre másnap már építkezhet gyermeked.