Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás birodalom, amelyet Szilvaszigetnek hívtak. E birodalom szívében állt a gyönyörű kastély, ahol Éva, a barátság hercegnője élt. Éva nemcsak a kíváncsi gyermekek szívét nyerte el, hanem az egész birodalom lakóinak szeretetét is, mert különleges képessége volt: akárcsak egy varázslatos fű, mindenkit össze tudott békíteni maga körül.
Egy nap a birodalomban nagy feszültség támadt. Két szomszédos faluban, a Vargatáson és a Zúgfalván élők között heves vita robbant ki. A Vargatásiak azt állították, hogy a Zúgfalva szőlője a Vargátás kerítésén túl terjedt, míg a Zúgfalva népe megharagudott, mondván, hogy a Vargatásiak lopják el a gyümölcseiket. A helyzet odáig fajult, hogy a két falu lakói már nem beszéltek egymással, sőt, még a vendégek is elkerülték a falvakat.
Éva, látva a feszültséget, sejteket formált a szívében, melyek azt súgták neki, hogy közbe kell lépnie. Aznap reggel, amikor a nap első sugarai a kastély tornyait aranyszínbe öltöztették, elhatározta, hogy a két falu közé megy.
— Jöjjetek, gyerekek! — hívta a kis barátait, akik szintén a kastélyban laktak. — Ma egy különleges küldetésen fogunk részt venni!
A gyerekek kíváncsian néztek, hiszen jól tudták, hogy a hercegnő ötletei mindig varázslatosak voltak.
— Mi lesz a küldetés? — kérdezte Anna, a legbátrabb közülük.
— Meg kell békítenünk Vargátás és Zúgfalva népét! — mondta Éva határozottan. — Tudom, hogy a barátság ereje megoldhatja a problémáikat.
Takács, az egyik kisfiú, aggodalmasan nézte a hercegnőt.
— De Éva, lehet, hogy nem akarnak hallgatni ránk! Mindenki annyira feldúlt…
— Éppen ezért van szükségünk a barátságra! — mosolygott Éva. — Ha jól beszélünk, talán rájönnek, hogy a szeretet és az összetartás a legfontosabb.
A gyerekek együtt indultak el a két falu felé. Hamarosan megérkeztek a tűzhöz, ahol éppen a vitázó felek álltak. Éva összeszedte bátorságát, és felszólalt.
— Kedves Vargatásiak és Zúgfalvaiak! — kezdte. — Én vagyok Éva, a barátság hercegnője, és meg szeretnélek békíteni benneteket! Látom, hogy mindannyiatok szívében fájdalom lakik. De emlékezzetek: a barátság és a tisztelet erősebb, mint bármilyen nézeteltérés!
A falvak lakói elszégyellték magukat, és lesütötték a szemüket.
— Miért harcolunk? — szólt hozzá az egyik Vargatásai férfi. — Mindketten a legjobbat akarjuk magunknak és a családunknak.
— Igen, de meg kell hallanunk egymást! — folytatta Éva, miközben mindenki felé mosolygott. — Mi lenne, ha megosztanánk egymással a termésünket, és közösen ünnepelnénk a barátságunkat?
A Zúgfalvaiak, akik feszülten figyelték Évát, végre megértették, hogy a hercegnő szavainak ereje képes összehozni őket. Kölcsönösen felajánlották egymásnak, hogy a következő hétvégén közös pikniket rendeznek, ahol együtt élvezhetik a gyümölcsöket és táncolhatnak, nevethetnek.
A feszültség lassan eloszlott, és a falvak lakói elkezdtek mosolyogni. Az egymás iránti kedvesség és megértés szelleme áthatotta a levegőt, Éva pedig tudta, hogy sikerült békét hoznia.
A két falu közös ünnepe csodálatosan sikerült, és Éva mosolya ragyogott, ahogy a gyerekek táncoltak és játszottak. Mindenki egyszerre örült és nevetett, és rájöttek, hogy a barátság az élet legnagyobb ajándéka.
Ezért azóta a birodalom minden lakója tudta: egy kislány, aki a barátság hercegnője, képes volt összekötni a szívüket, és megtanította őket, hogy a szeretet mindennél hatalmasabb. És ha valaha is újból viták támadtak, tudták, hogy Éva mindig ott lesz, hogy békét hozzon a két szív közé.