Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis faluban egy régi csengő, amely a falu közepén, egy ódon fával ölelt kis templom harangjátékában lüktetett. Ez a csengő nem volt akármilyen csengő – akárcsak egy varázslatos üzenet, minden gyerek álmát megértette, és láthatóvá tette. A falu lakói azt mondták, hogy amikor a csengő megkondul, a Mikulás az álmok hídján átkelve találja meg, ki mire vágyik igazán.
Hosszú, hideg estéken, amikor a hó fehérbe borította az utcákat, a gyerekek izgatottan gyűltek össze a csengő körül. Ilyenkor felnőtt is volt, aki elmondta a csengő történetét. Az egyik este, amikor a csillagok szikráztak az égen, a gyerekek egy csoportja, élükön a bátor Annával, úgy döntöttek, eljön az idő, hogy ők is meghallják a csengő titkos dallamát.
– Mit kívánsz, Anna? – kérdezte a legjobb barátja, Gábor.
– Azt akarom, hogy a faluban minden gyerek boldog legyen! – válaszolta Anna, miközben szemei csillogtak az elhatározástól.
Gábor is ábrándozott már régóta. – Én egy különleges játékra vágyom! Olyanra, amellyel együtt játszhatunk mindannyian!
A többi gyerek is sorra mondta el, mit szeretne. A csendes, piros arcú Kicsi Lili azt kívánta, hogy sose fogyjon el a mesekönyvekből a történet. Tóbiás pedig, aki mindig a fák között mászkált, azt akarta, hogy a fák soha ne hulljanak le a leveleik.
Ahogy a gyerekek elmondták álmaikat, a csengő váratlanul megkondult. A hangja szinte belengte a falut, és mindenki hirtelen megérezte a varázslatot. A csengő dallama a szívükben visszhangzott, és letisztult aranysárga fénnyel ragyogtak az éjszakai csillagok.
– Halljátok? – súgta Anna izgatottan. – A csengő minden álmunkat meghallotta!
A Mikulás, aki messze, a hó borította hegyek mögött figyelte őket, egy egyedi varázserejű szánon érkezett. Gyönyörű, csillogó ajándékokkal teli zsákját kinyitva megérezte, hogy mit is kívántak a gyerekek.
Másnap reggel csodálatos meglepetés várta őket. A falu padlásán, a hó alatt kincsekre bukkantak. Gábor megtalálta a különleges játékát, Lili pedig egy hatalmas mesekönyvet, amely az összes történetet tartalmazta, amit valaha hallani akart. A fák, amelyeket Tóbiás annyira szeretett, úgy tűnt, mintha a különlegességet érezték volna, és helyüket megújítva színes leveleket engedtek szélbe.
Miközben a gyerekek az álmokban és vágyakban éltek, a csengő zörejével minden este elkísérte őket, emlékeztetve arra, hogy a boldogság titka mindig a szeretetben és az összetartozásban rejlik.
Így hát, az öreg csengő továbbra is minden évben megkondult, hogy a Mikulás segíthessen, és a gyerekek álmait valóra válthassa. A falu lakói pedig sosem felejtették el, hogy a legszebb ajándék az, amelyet egymásnak adhatnak.