Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos birodalom, ahol a csillagok ragyogása minden éjjel szebbnél szebb álmokat hozott az embereknek. E birodalomban élt egy csodálatos hercegnő, akit Lúciának hívtak. Lúcia nemcsak a szépségéről volt híres, hanem arról is, hogy minden este egy új csillagot gyűjtött, amit másnap ajándékba adott a barátainak.
A hercegnő minden egyes csillaggyűjtés előtt felöltötte a legszebb, ezüstszínű ruháját, amely a csillagok fényét tükrözte. Ezután a palota tetejére mászott, ahol a világ legszebb csillagait láthatta. Mielőtt elérte a legfényesebbet, mindig megállt a kisablakban, és megkérdezte magától, kinek adja majd az új csillagot.
– Talán Annának, mert mindig támogat, amikor szomorú vagyok – gondolta magában. – Vagy talán a kis Péternek, aki mindig megnevettet?
Minden este, miután eldöntötte, kinek ajándékozza a csillagot, Lúcia behunyt szemmel kívánt egyet. A csillagok fénye összesűrűsödött, és hirtelen egy gyönyörű, csillagformájú ékszert tartott kezében. Ezt a varázslatos ajándékot reggel a barátainak adta, akik mindig boldogok voltak, mikor megkapták a hercegnő csillagait.
Egy különleges estén, amikor a hold fénye különösen ragyogó volt, Lúcia a szokásos helyére ment, de ott egy furcsa látvány fogadta. Az égbolton egy új csillag ragyogott, de nemcsak fényével tündökölt, hanem valami mágikus varázserővel is bírt.
– Ki vagy te, csodálatos csillag? – kérdezte a hercegnő, miközben felé nyújtotta a kezét.
Hirtelen a csillag fénye kitapintott egy látogató, és egy gyönyörű, ezüstös teremtmény formát öltött. A lény mosolygott, és a hangja olyan volt, mint a tavaszi szellő.
– Én vagyok Cepheus, az Éjszakai Őrző. Te minden este csillagokat gyűjtesz, ezért úgy döntöttem, hogy eljövök hozzád. Tudod, hogy némely csillagok különleges ajándékokat rejtenek magukban?
Lúcia tágra nyílt szemekkel hallgatta a titokzatos lényt.
– Igen, az ékszereim mögött van valami varázslat. De mit tehetek, hogy még több csillagot gyűjthessek?
– Mindössze annyit kell tenned, hogy figyelj az álmokra és a vágyakra, melyeket a barátaid megosztanak veled. A csillagok csak akkor válnak valósággá, ha tiszta szívből adod őket.
Ettől a naptól kezdve Lúcia nemcsak a csillagok szépségére figyelt, hanem arra is, hogy barátai valójában mit kívánnak. Folyamatosan kérdezte őket, megosztotta az álmokat és a vágyakat, amelyek rabul ejtették a szívüket. Minden alkalommal, amikor vágyuk teljesült, egy új csillag született az égen.
Hamarosan Lúcia birodalma tele lett fényes csillagokkal, és mindenki tudta, hogy a hercegnőnek köszönhetően valóra válhatnak az álmok. A fiatal szívszorítónak tűnő feladat, hogy megajándékozza barátait, egy igazán különleges és varázslatos élménnyé vált.
Így telt az idő, a csillagok gyűjtése pedig sosem állt meg. Lúcia szívében tudta, hogy minden ajándék, amit adott, viszonzásra talál. És minden este, amikor az új csillagok felragyogtak, a birodalom lakói együtt nevetve köszöntötték az éjszakát, tudva, hogy barátságban és szeretetben a valódi varázslat rejlik.