Egyszer volt, hol nem volt, a Messzi Észak csodás tájain, ahol a fák ágaiból jégcsapok lógtak, és a hó úgy terített be mindent, mint egy puha, fehér takaró. Itt élt a Mikulás, aki minden évben boldogan készítette a gyerekeknek a karácsonyi ajándékokat. Mellette élt egy kíváncsi kis manó, akit Pityu-nak hívtak. Pityu mindig kalandra vágyott, és a legnagyobb titkokat akarta felfedezni.
Egy napsütéses reggel, amikor Pityu éppen a manóműhelyben segített, észrevette, hogy az ablakon kívül egy különösen csillogó hómező terült el. A hópelyhek varázslatos fényben játszottak, mintha ezer apró gyertyát gyújtottak volna a csillagok. Pityu izgatottan fordult a Mikuláshoz.
– Mikulás, nézd csak! Miért csillog úgy a hómező? – kérdezte.
A Mikulás elmosolyodott, és a szemében megcsillant a tudás fénye.
– Az a hómező sokkal több annál, mint amit látsz, Pityu. Rájöttem, hogy ez a csillogás a gyermekek jócselekedeteinek emlékei! Minden alkalommal, amikor egy gyerek jó dolgot cselekedik, az emlékek képviseli őket, és amikor a hóra hullik, csillogni kezd.
Pityu szeme felcsillant a kíváncsiságtól.
– De hogyan juthatnánk el a hómezőre, hogy jobban megértsük ezt a titkot?
A Mikulás, aki mindig készen állt a kalandra, megvaga a kérdést.
– Eltérünk a megszokott úttól. Régi barátom, a Szélfújó, segíthet nekünk! Ő tudja, hogy mit kell tennünk.
Elindultak hát, és hamarosan megérkeztek a Szélfújóhoz, aki a legmagasabb hegy csúcsán lakott. Amikor Pityu és a Mikulás kopogtak, a Szélfújó barátságosan fogadta őket.
– Ugyan minek kerestek itt engem? – kérdezte.
– Segíts nekünk felfedezni a csillámló hómezőt! – mondta Pityu.
A Szélfújó bólintott, és egy gyors mozdulattal megfújta a levegőt. Az aztán körbeölelte őket, és hirtelen a hómező közepén találták magukat, ahol a csillogás még fényesebbé vált.
Ahogy körülnéztek, Pityu és a Mikulás észrevették, hogy minden kis csillogó részecske más és más emléket idézett fel a jócselekedetekről.
– Nézd, Mikulás! Az ott a kislány, aki segített a nagymamájának! – mutatott Pityu.
– Igen, és ott a fiú, aki megosztotta a játékát a barátjával – válaszolt a Mikulás.
A hómező közepén felfedeztek egy csillogó szívformát, amely szintén ragyogott.
– Ez minden emlék összegzése! – mondta a Mikulás. – Minden jó cselekedet egy kis darabot ad a szeretetünkhöz.
Pityu szemében könnycseppek gyűltek, mert tudta, hogy a jócselekedetek nem csupán emlékek, hanem az emberek szívében élnek.
– Mikulás, most már értem, hogy a karácsony valóban a szeretetről és a jóról szól! – mondta boldogan.
Ahogy hazaindultak, a hómezőből a fények követni kezdték őket, és az útjukat bevilágították. A Mikulás és Pityu tudták, hogy minden egyes jócselekedet egy újabb csillogó emlékhez vezet, amely táplálja a szeretetet az egész világon.
Így hát a csillámló hómező titkaikkal együtt a szívükben őrizték, és soha nem feledkeztek meg arról, hogy a világ szépsége abban rejlik, amit egymásért teszünk.