Mélyen az erdő ölelésében, ahol a fák sűrű lombozata sejtelmes árnyakat festett a földre, egy fiatal fiú, Ádám, tévedt el. Sötét felhők gyülekeztek az égen, és a szél zúgása ijesztő ütemet diktált. Ádám, akinek szíve tele volt kíváncsisággal, óvatosan lépkedett a keskeny, kanyargós ösvényen. A fák között néha-néha megcsillant egy furcsa fény, amely csábította őt a továbbhaladásra.
Ahogyan egyre beljebb merészkedett az erdő sűrűjébe, hirtelen szeme elé tárult egy különös látvány. A fák között állt egy kis kunyhó, de nem akármilyen. Három vaskos lábon állt, az ablakai pedig sötétedtek, mintha a kunyhónak saját szíve lenne, amely izgalomban dobogott a fiú jelenlétében. Ádám, bár kissé megrettent, közelebb lépett, mert valami vonzó rejtély lógott a levegőben.
Ahogy Ádám a kunyhóhoz érkezett, a falak hirtelen megmozdultak, és egy mély, gonosz hang hallatszott a belsőből. – Ki merészel hozzám jönni? – kérdezte egy hölgy hangja, amely tele volt nevetéssel és árnyakkal. Az ajtó kinyílt, és kilépett a háromlábú boszorkány. Fekete, hosszú köpenye omlott le a testéről, és csúf, ráncos arca alatt izzó, zöld szemek csillogtak.
– Én vagyok a kunyhóm ura – jelentette ki diadalmasan. – Te csak egy aprócska gyermek vagy, aki merészelte zavarni a békémet.
Ádám szíve hevesen vert. – Elnézést, nem akartam zavarni, csak eltévedtem…
– Eltévedtél? – kérdezte a boszorkány, és egy kis mosoly jelent meg az ajkán. – Nos, hát akkor maradj egy kicsit! Még sosem láttam olyan fiatal fiút, aki meg merészelne fordulni a magamfajta boszorkány előtt!
A fiú tudta, hogy súlyos hibát követett el, de a boszorkány szavai máris megigézték. – Mit akarsz tőlem? – kérdezte Ádám, próbálva összeszedni bátorságát.
– Sok minden lehetőség rejlik benned, kisfiú! – felelte a boszorkány. – Míg itt leszel, megtaníthatlak varázsolni, és a világot is a lábaid elé vetheted!
Ádám szeme felcsillant. – Valóban? De mit kell tennem érte?
– Hohó, egy kis munka sosem árt! – mondta a boszorkány. – Először is, be kell gyűjtened néhány különös összetevőt az erdőből. Éjfélkor találkozik a Hold fényében minden, erre készen kell állnod!
A fiú tudta, hogy a boszorkány nem megbízható, de az izgalom, hogy egy varázslóvá válhat, elfeledtette vele a figyelmeztetéseket. Így hát bátorságot gyűjtve, elindult az erdő mélye felé, hogy teljesítse a boszorkány küldetését.
Az éjszaka sötétje és a csillagok fényesen ragyogtak, amikor Ádám összegyűjtötte a szükséges hozzávalókat. Visszatérve a kunyhóhoz, megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Megvannak az összetevők! – kiáltotta.
A boszorkány az ajtón belül várt, tekintete hűvösen figyelte a fiút. – Most jöhet a varázslat! – mondta, és a füstölgő üstjéhez vezette őt. – De tudnod kell, ha belépsz a varázslatok világába, nem szabad visszafordulnod!
Ádám, akinek szíve tele volt bátorsággal, úgy döntött, hogy nem hátrál meg. A boszorkány utasításait követve, a varázslat pillanatok alatt életre kelt. Színes fények töltötték meg a kunyhót, és a levegő tele lett varázslatos illatokkal.
De ahogy a varázslat megtestesült, a boszorkány szavai hirtelen felnagyobbodtak és ijesztővé váltak. – Most, hogy már belépett a varázslatok világába, sosem távozhatsz! – nevetett fel a háromlábú boszorkány.
Ádám szíve megtelt félelemmel, de az erdő, amely körülvette, hirtelen megmozdult. A fák között a szél suttogott, és valami varázslatos erő tette lehetővé, hogy a fiú szembenézzen a boszorkánnyal. – De én nem akarok itt maradni! – kiáltotta. – Nem félek tőled!
A boszorkány meglepődött a fiú bátorságán, és hirtelen egy másik hang, egy mélyebb, lágyabb sugallat érkezett a kunyhóból. – Néha a bátorság a legnagyobb varázslat… – suttogta a kunyhó.
Ebben a pillanatban Ádám rájött, hogy a boszorkány nemcsak erővel és hatalommal bír, hanem a gyengeségeivel is. A fiú különös bátorsága és a kunyhó varázslatos szelleme egyesült, és hirtelen a boszorkány hatalma meginogni látszott.
A kunyhó lábait szorosan fogva, Ádám bátorsággal lépett előre, és megértette, hogy ha igazán akarja, képes legyőzni a háromlábú boszorkányt. – Te nem vagy erősebb nálam! – mondta.
A boszorkány dühösen nevetett, de ekkor a kunyhó nehezen mozdult, mintha a fiú bátorságát érezné. A varázslat kezdett megszűnni, és az erdő csöndje egyre inkább körülvette őt.
Így hát Ádám egy utolsó lökést érzett és kiáltott a szabadságáért, a kunyhó pedig végül megadta magát. A boszorkány eltűnt, és a kunyhó lábai eltűntek az erdő sűrűjében.
Ádám, akinek elméje tele volt izgalmakkal és titkokkal, végül elhagyta a különös kunyhót, és a haza vezető utat kereste. Az erdő ajándéka volt számára a bátorság, a varázslat pedig nemcsak a boszorkányban, hanem benne is benne rejlett.
És bármi is történt a jövőben, tudta, hogy a legnagyobb hatalom nem a varázslatokban, hanem a szív bátorságában rejlik. Az éjszaka csillaggyümölcs a fán, az út pedig végigkísérte őt haza, ahol a nap felkelt, és új kalandokat ígért.