Egyszer volt, hol nem volt, egy csodálatos földön, ahol ragyogó kastélyok fénye tükröződött a zöldellő mezőkön. Itt élt egy fiatal hercegnő, akit Elanorak hívtak. Elanora szépsége és kedvessége messze földön híres volt, de a szíve mélyén egyedül érezte magát. Bár a kastélyban mindenki szerette, úgy tűnt, hogy a barátok száma mindig csökken, amint az udvar fényes báljaira más fiatal hercegek és hercegnők érkeztek.
Egy nap, Elanora elhatározta, hogy felfedezi a várost, ahová eddig sosem merészkedett el. Titokban felöltötte a legszürkébb ruháját, hogy ne ismerjék fel hercegnői mivoltában, majd a nap első sugarai alatt kilépett a kastély kapuján, és útnak indult. Ahogy beért a város nyüzsgő forgatagába, a szíve tele volt izgalommal és félelemmel.
– Szia! – intett neki egy fiatal lány, aki egy színes piros szoknyát viselt, és éppen a piacon szamócát árult. – Nem láttalak még itt. Ki vagy te?
– Csak egy utazó – válaszolt Elanora, próbálva megőrizni titkát. – Szeretném felfedezni a várost.
– Akkor gyere, segítek neked! – mondta a lány boldogan. – Én Lira vagyok, és itt mindenki ismer és szeret.
Elanora beleegyezett, és ketten együtt sétáltak a város szívébe. Minden sarokban új csoda várta őket; a fűszeres bolt színes illatai, a kézművesek szorgos kezei, és a gyerekek nevetése, akik a téren játszadoztak. Lira bemutatta Elanorát a barátainak, akik közül az egyik, egy bohókás fiú, Zoli, hamar megkedvelte a titokzatos idegent.
– Tudod, mit kellene tennünk? – mondta Zoli izgatottan. – Eltűnési játékot! Az a legjobb móka!
Elanora nevetett. A barátokkal töltött idő minden egyes pillanatát élvezte. Ahogy a nap lenyugodott, és a csillagok fényleni kezdtek, Elanora szívében meleg érzés bontakozott ki.
– Egyszerűen fantasztikus, hogy itt lehetek – mondta Zolinak és Lirának. – Sosem gondoltam volna, hogy barátokat találok egy nap alatt.
– Mindenkinek szüksége van barátokra – válaszolta Lira. – Te is szeretnél játszani és nevetni, igaz?
– Igen, és most már tudom, hogy nem vagyok egyedül – mondta Elanora, és a szíve megtelt boldogsággal.
Az éjszaka folyamán Elanora és barátai együtt nézték a csillagokat, és meséltek egymásnak a vágyaikról és álmaikról. A hercegnő rájött, hogy a barátság sokkal értékesebb a gazdagságnál és a pompánál.
Másnap reggel Elanora vissza kellett térnie a kastélyba, de ezúttal nem üres kézzel távozott. A városban szerzett barátai különleges ajándékokat adtak neki, amik emlékeztették a varázslatos éjszakára.
Ahogy visszatért, a kastély falai már nem tűntek olyan magányosnak. Megértette, hogy a barátság igazi varázslatot hoz az életbe, és hogy bárhol is van, a szívében mindig ott élnek azok, akiket igazán szeret.
Elanora hercegnő többé nem érezte magát egyedül, és álmait a barátaival együtt valósította meg. Az udvarban mindenkinek mesélt a város csodáiról és a barátság erejéről, és így a kastély is újra életre kelt a vidámságtól.
És így éltek boldogan, amíg meg nem öregedtek, a barátságuk pedig örökké tartott.