Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás birodalomban, ahol a nap mindig ragyogott, és a virágok a leggyönyörűbb színben pompáztak. E birodalom szívében élt Sára hercegnő, aki nem csupán szépsége miatt volt híres, hanem a kedvessége és bátorsága miatt is. A váron kívül, ahol ő élt, a nép imádta őt, hiszen mindig készen állt arra, hogy segítsen bárkinek, akinek szüksége volt rá.
Egy napon, miközben Sára a közeli mezőn sétált, hirtelen furcsa, fájdalmas üvöltést hallott. Követte a hangot, és hamarosan egy hatalmas, zöld sárkányra bukkant, aki keservesen fekszik a fűben. A sárkány pikkelyei fénytelenek voltak, és szemeiből könnyek csillantak.
– Mi bajod, kedves sárkány? – kérdezte Sára szelíd hangon, miközben közelebb lépett.
– Ó, kedves hercegnő, – mondta a sárkány, – nagyon beteg vagyok. A szívem fáj, és nem tudok repülni. Szükségem van a varázsgyümölcsre, amely csak a Szent-hegységben terem.
Sára hercegnő szíve megszívta a sárkány fájdalmát. Mindig hitt abban, hogy a valódi bátorság az, amikor másokon segítünk. Hirtelen elhatározta, hogy elindul a Szent-hegységbe, hogy megszerezze a varázsgyümölcsöt.
– Ne aggódj! Megkeresem a gyümölcsöt, és visszajövök! – mondta határozottan.
A sárkány, bár gyenge volt, örömmel nézett Sára szemébe. – Köszönöm, hercegnő! De vigyázz, a hegy tele van veszélyekkel!
Sára nem hátrált meg. Az aznap este útra kelt, és elindult a Szent-hegység felé. Túl kellett jutnia a sötét erdőn, ahol titkos lények ólálkodtak, majd átkelnie a gyors folyón, amely cseppkőbarlangokkal volt tele. Minden akadályt legyőzött bátorságával és szívós akaratával.
Végül, hosszú útnak után, elérte a Szent-hegység tetejét, ahol egy csodás fát talált, amely tele volt csillogó, aranyszínű gyümölcsökkel. Hálásan szedett le egyet, majd gyorsan visszafelé indult, hogy a sárkányhoz vigye.
Mikor visszaért, a sárkány már nagyon gyenge volt, de amikor meglátta a gyümölcsöt, szeme felcsillant. – Te tényleg visszajöttél! – mondta örömmel. – Kérlek, adj nekem!
Sára keze még mindig remegett a fáradtságtól, de a sárkány iránti szeretete erőt adott neki. Odaérte a gyümölcsöt, és a sárkány lassan megevett egy falatot. Hirtelen fény támadt körülötte, és a sárkány szemei ragyogni kezdtek. Az ereje visszatért, és a pikkelyei ismét csillogtak.
– Köszönöm, drága hercegnő! – mondta a sárkány, most már boldogan. – Hálából megajándékozlak valamivel, ami különleges!
Sára kíváncsian nézett a sárkányra. – Mit szeretnél adni nekem?
– Adok neked egy darab varázslatos égboltot, amit bármikor előhívhatsz – felelte a sárkány. – Ezen túl bármikor repülhetünk együtt a csillagok között.
A hercegnő szíve megtelt örömmel, miközben a sárkány egy csillogó felleget varázsolt, amely körbefonva a lelke mélyéig hatott. Sára és a sárkány soha nem felejtették el azt a napot, amikor a bátorság és a barátság csodálatos ajándékot adott nekik.
Így hát Sára hercegnő és a sárkány együtt repültek, és felfedezték a csillagos ég szépségeit, egy örök barátság kötelékében, amely sosem szűnt meg.