Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesés ország, ahol a zöldellő dombok és a kék tavak találkoztak. Ennek az országnak a közepén állt egy gyönyörű vár, amelyben egy fiatal hercegnő élt, akit Lénának hívtak. Léna kíváncsi és bátor volt, a szíve tele álommal, ám a napjait unalmas szokások és etikettek között töltötte.
Egy ragyogó délután, mikor a nap aranysugarai tükörképként ragyogtak a tó vizében, Léna elhatározta, hogy kiszökik a várból, és felfedezi a környező erdőt. Hamarosan a tóhoz ért, amelynek partján apró, csillogó kavicsok hevertek. A gyönyörű és különös kövek vonzották a figyelmét, és amikor egyet felvett, hirtelen egy lágy hang suhant el mellette.
– Jó napot, Hercegnő! – mondta a hang. – Én vagyok a Kívánságkavicsok őrzője. Ha jól választod ki őket, hét kívánságod valóra válik.
Léna csodálkozva nézett körbe. – Igazán? Hét kívánság? De milyen áron?
– A kívánságok teljesítése sosem ingyenes – mosolygott a hang. – De a kívánságaidnak a szíved tisztaságával kell szólnia. Az első kívánságod teljesítése már most történhet, ha készen állsz.
Léna, tele izgalommal és kíváncsisággal, igent mondott. – Szeretnék egy napot, amikor mindent megtehetek, amire vágyom!
A kavics elkezdett ragyogni, és egy hirtelen szélvihar felkavarta a tó vizét. Hamarosan Léna már egy színes fesztivál közepén találta magát, ahol különböző táncokat jártak, ízletes falatokkal kínálták, és vidám nevetések töltötték be a levegőt.
Ahogy a nap eltelt, Léna boldogabb volt, mint valaha, de ahogy az utolsó falatot is elnyelte, feltűnt neki, hogy e pillanat örökre elmúlik.
A második kívánsága egy szivárvány színű szárnyas lóra szólt. Pár pillanattal később egy gyönyörű ló állt előtte, amely úgy ragyogott, mint a napfény.
– Repülj velem, Léna! – szólt a ló. – Fedezd fel az országot!
Léna csak úgy szárnyalt, de hamarosan észrevette, hogy a világ csodái mellett a felelősség is ott van. Hamar rájött, hogy nem csak neki van szüksége boldogságra, hanem másoknak is.
A harmadik kívánságával visszatért, és kérte, hogy mindenki körülötte boldog lehessen. A tó vízén tükröződő képek hirtelen életre keltek, és a környező falvakban az emberek boldogan énekeltek és táncoltak.
A hercegnő így folytatta, és minden kívánsága egy újabb leckét tanított neki. A negyedikben a szegénység megszüntetését kérte, az ötödikben pedig egy csodálatos könyvtár megnyitását a faluban, ahol mindenki ingyenesen olvashatott.
Az utolsó kívánságát nehezen hozta meg. – Mi lenne a legjobb dolog, amit kérhetnék? – morfondírozott. Végül úgy döntött, hogy azt kívánja, hogy képes legyen mások szívébe látni, hogy megérthesse, valóban mire van szükségük.
A Kívánságkavicsok őrzője megjelent előtte, és egy tiszta hangon mondta: – A válasz mindig bent van, Léna. A szívekben, amit lehet, hogy sosem kértek.
Léna tudta, hogy ennek a napnak a tanulsága örökre vele marad, és a következő nap delelőjétől kezdve szívből igyekezett segíteni mindenkinek az országban.
Így hát Léna hercegnő nemcsak kívánságokat teljesített, hanem elfogadta a felelősséget is velük együtt. Az ő története pedig eljutott minden szegletbe, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a szív és a jóság minden varázslatnál erősebb.