Egyszer volt, hol nem volt, a mesék tengerén túl, a varázslatos Karácsonyfákországában, ahol minden fa ragyogóan fényes díszekkel ékesítette magát, és a levelek között boldog énekek csendültek. E vidéken élt egy kislány, Anna, aki minden évben várta a karácsony estéjét, szívében a legszebb álmokkal és vágyakkal.
Egy nap, amikor a hópelyhek táncba kezdtek, Anna elhatározta, hogy ír egy levelet a Mikulásnak. Egy kicsi, piros szívvel megerősített borítékba gyűjtötte össze minden álmát, és gondosan megírta, hogy mit szeretne az idei karácsonyra. Amikor végzett, megkötötte a borítékot egy aranyszínű szalaggal, és boldogan indult el a közeli fenyőfához, hogy felakaszthassa.
– Milyen gyönyörű ez a nap! – mondta Anna, miközben a levelet a fa ágára akasztotta. – Biztos vagyok benne, hogy a Mikulás megkapja!
Ám a szél váratlanul felkapta a levelet, és a kislány rémülten nézte, ahogy a papír szabadon száll a kék égen. A levél sok-sok kilométeren keresztül repült, átrepülve a hóval borított dombok felett, míg végül egy kis faluban landolt, ahol egy öreg néni, Margit éppen a vékony jég alatt halászott.
– Mi ez a furcsa papír? – mondta Margit, amikor észrevette a levelet. Kinyitotta, és elolvasta Anna kis vágyát.
– Hm… ez a kislány szeretne valami különlegeset – morfondírozott magában. – De vajon hogyan teljesíthetném a kívánságát?
Margit úgy döntött, hogy elindul a nagyvárosba, ahol még sohasem járt. Jól felkészült, gondosan becsomagolta a levéllel együtt a karácsonyi süteményeit is, hogy útközben táplálja magát. Ahogy a faluját elhagyta, találkozott egy beszédes mókussal.
– Hová mégy, öreg néni? – kérdezte a mókus izgatottan.
– A városba, hogy segítségére legyek egy kislánynak – válaszolta Margit. – Szeretném, ha a levele eljutna a Mikuláshoz.
– Jöjj velem, én is elviszem! – mondta a mókus, és szökkenni kezdett. Margit lassan követte, és a mókus segített neki átlépni a fák gyökerein, egészen a nagy városig.
A városban hatalmas, csillogó karácsonyfák álltak mindenhol, és a gyerekek vidáman játszottak a hóban. Margit belemerült az ünnepi forgatagba, de az útját nem ismerte. Kérdezősködni kezdett, és végül rátalált egy kedves postásra.
– De hiszen ez egy levél a Mikulásnak! – kiáltott fel a postás, amikor elolvasta. – Hamarosan elhagyja a várost, sietek is, hogy eljuttassam neki!
Margit szíve megtelt boldogsággal. A postás felvette a levelet, és futásnak eredt. Margit, a mókus, és a postás együtt indultak el a Mikulás háza felé, vágyaik és álmuk vezette őket.
Mikor megérkeztek, a Mikulás éppen a játékait pakolta. Az idősebb férfi megörült, amikor meglátta a levél jelentőségét.
– Csodálatos! – mondta jókedvűen. – Itt az ideje, hogy teljesítsem ezt a vágyat!
A Mikulás azonnal elkezdte készíteni Annának a legszebb ajándékot, amit csak el tudott képzelni. Szeretettel teli szívvel valódi varázslatot alkotott, hogy a kislány karácsonya emlékezetes legyen.
Végül, amikor elérkezett a karácsony estéje, és Anna a hóesésben nézte a csillagokat, csodálkozva pillantott egy csodás ajándékra, amely az ablak előtt állt. A boldogság melegsége ölelte körül, és tudta, hogy a levél útja nem volt hiábavaló.
Ez volt Anna és a Mikulás meséje, amit a szívükben ettek, és ami örökre megmaradt a Karácsonyfákországának legszebb történeteként. Mert néha a legkisebb vágyak is, ha szívből jönnek, messzi utakat járnak be, hogy elérjék a megfelelő szíveket.