A falucska lakói izgatottan várták a karácsonyt. A hó lágyan hullott, és minden ház ablakaiból meleg fény áradt. A kicsik már csak arra gondoltak, hogy mi kerül a fa alá, és mit írnak a Mikulásnak. A legjobban azonban Lili, a bátor kislány várta ezt az időszakot. Ő az utolsó simításokat végezte el a saját kívánságlistáján, amikor hirtelen megcsörrent a ház előtt a harang.
– Itt van a Mikulás! – kiáltotta Lili lelkesen, miközben kiszaladt a házból.
De a Mikulás nem érkezett. Csak a hó mentén felsejlett egy piros sapka és egy csomó gyerek, akik éppen játszottak. Lili csalódottan tért vissza a házba, de az ünnepi lélek nem hagyta nyugodni. Őszintén bízott benne, hogy a Mikulás idén is elhozza az ajándékokat, így elhatározta, hogy kimegy a hóra, hátha talál valamit.
Ahogy kint sétált a hópelyhek között, észrevett egy furcsa dolgot a fák alatt. Egy papírlap hevert a földön, szinte elveszett a hó között. Lili leguggolt, és óvatosan felvette. Amint közelebbről megnézte, észrevette, hogy ez nem volt más, mint a Mikulás kívánságlistája!
– Jaj, nem! – mondta Lili ijedten. – Ez nem lehet igaz! A Mikulás listája! Minden gyerek ajándéka itt van, és ha nem juttatom vissza, soha nem kapják meg őket!
Lili elhatározta, hogy elindul a Mikuláshoz, hogy visszaszolgáltassa a listát. Felkötötte a kabátját, felhúzta a csizmáját, és elindult a jóismerős úton. Ahogy haladt, a hó alatt elkezdtek előtűnni a fák, és a táj izgalmasan ismerős lett.
– Muszáj sietnem – mondta magának. – Minden gyereknek örömet szeretnék szerezni!
A hó fújta az arcát, de Lili nem adta fel. Már majdnem megérkezett a Mikulás házához, amikor hirtelen megjelent előtte egy kis rénszarvas.
– Hová sietsz, kislány? – kérdezte a rénszarvas, miközben a hóban trappolt.
– A Mikuláshoz megyek! – felelte Lili. – Elveszett a lista, és én meg akarom találni őt, hogy visszaadhassam!
A rénszarvas mosolyogva bólintott. – Hát, akkor ülj fel a hátamra, és én elviszlek!
Lili boldogan pattan a rénszarvas hátára, és vágtáztak a hóban. Néhány perc múlva megérkeztek a Mikulás varázslatos házához, amely minden évben díszesebbnél díszesebb fényekkel volt kivilágítva.
– Nagy a baj, Mikulás! – kiáltotta Lili, miközben belépett a házba. – Elveszett a listád! De én megtaláltam!
A Mikulás éppen aláírt egy ajándékkuponokat, de ahogy meghallotta Lili szavait, azonnal felnézett.
– Micsoda bátor kislány vagy te! – mondta a Mikulás. – Nem is tudod, mennyire fontos a tiédhez hasonló bátorság. Kérlek, add ide nekem a listát!
Lili átnyújtotta a papírt, és a Mikulás azonnal nekilátott, hogy újra rendet tegyen az ajándékok között.
– Köszönöm, Lili! Mivel ennyire segítőkész voltál, szeretnék neked egy apró meglepetést adni! – mondta a Mikulás, miközben előhúzott a zsebéből egy csillogó csillagot.
Lili szeme felcsillant. – De a legnagyobb ajándék az, hogy segíthettem! – válaszolta boldogan.
A Mikulás elmosolyodott, hiszen tudta, hogy a bátorság és a kedvesség valóban felbecsülhetetlen ajándék. Később, amikor Lili hazafelé indult, már tudta, hogy a legszebb ünnep, amit valaha átélhetett, nem csupán az ajándékokról szólt, hanem a barátságról, a szeretetről és a bátorságról is. A hó már nem tűnt annyira hidegnek, és Lili boldogan trottolt hazafelé, szívében a karácsony igazi szellemével.