Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piciny falu, amely a hófödte hegyek ölelésében rejtőzködött. A faluból nem messze, a fák között, a Mikulás műhelye bújt meg, ahol a manók cicomázott ajándékokat készítettek a gyerekeknek. Jól telt a nap, a kis manók szorgalmasan dolgoztak, amikor egy hirtelen pillanatban, a varázslatos havazásban, egy kisfiú bukkant fel az ajtóban.
– Sziasztok! – kiáltotta a fiú, aki nem ismerte a felnőttek világát, és a Mikulás szőrös, régi szánját hitte csak mesének. – Én Márk vagyok!
A manók döbbenten néztek rá. Egyikük, Kékmanó, aki a legjobban tudta a titkokat, előrelépett.
– Hogy kerül egy gyerek ide? – kérdezte csodálkozva, majd a kisfiúra nézett, akinek a szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.
– Én csak a hóban játszottam, és eltévedtem – mondta Márk, miközben megdörzsölte a fázós kezét.
A manók mosolygós arcukra szép köröket rajzoltak. Ki más segíthetne nekik, mint egy igazi gyerek? Kékmanó úgy döntött, bemutatják a kisfiúnak a műhely titkait.
– Gyere, Márk! – mondta bátran. – Most megmutatjuk neked a legnagyobb titkainkat!
A fiú szíve dobogni kezdett a izgalomtól, ahogy belépett a műhelybe. Két hatalmas asztal terült el színes papírokkal, csillogó díszekkel és mindenféle ajándékkal. A falon búgó zene szólt, a manók pedig vidáman sürögtek-forogtak.
– Itt készítjük a játékokat – mesélte Kékmanó. – Minden évben meglepjük a gyerekeket, és te is segíthetsz nekünk!
Márk szinte ugrálva követte őt, és érdeklődve figyelte, ahogy a manók egy csodás plüssmedvét varrtak össze.
– Milyen gyönyörű! – kiáltotta. – Szerintem ezt Jánosnak kellene adni.
A manók elmosolyodtak, majd Kékmanó egy tündérporral hintázva mondta:
– Van egy ötletünk! Készíts velünk együtt egy ajándékot, és így megtanulod, hogyan varázsolunk mi!
Márk boldogan bólintott. Aznap a manók és a fiú együtt varázsoltak, festettek, ragasztottak és nevetgéltek. A kisfiú szívét megmelengette a barátságuk, és felnőttebbé vált minden egyes percben.
Ahogy a munka végére értek, a műhely már tele volt színes ajándékokkal, mindegyikben ott bujkált a szeretet. Kékmanó végül megölelte Márkot.
– Köszönjük, hogy itt voltál! – mondta örömmel. – A Mikulás meghálálja majd a segítségedet!
Márk boldog volt. Nemcsak csodás ajándékokat készítettek, hanem barátokat is szerzett. Az idő elteltével a Mikulás érkezése előtti napra semmivel sem lett szebb, mint az az öröm, ami a gyerek szívében ringott.
– Vigyél haza egy ajándékot a barátaidnak! – mondta a Kékmanó, miközben a fiú a csillogó dobozok közül választott.
Márk egy kis gyönyörű plüssmacit választott, és megölelt minden manót, mielőtt elindult volna.
És mikor a falu felé vette az irányt, a hópihék táncát nézve, tudta, hogy mindig is emlékezni fog erre a csodás napra, amikor a Mikulás műhelyében a manók között varázsolta a szeretetet.
Így telt az este, a csillagok fénye alatt, míg a Mikulás nevetése messze hallatszott, egy kisfiú szívében örökre megmaradt a varázslat.