Egyszer volt, hol nem volt, a virágok birodalmában, ahol a fák mindig zöldelltek, és a virágok színei, mint a mesebeli szivárvány, gyönyörűen ragyogtak. Itt élt egy apró hercegnő, akit Százszorszépnek hívtak. Százszorszép különleges volt, hiszen bárhol megjelent, a virágok még szépebbek lettek, a fák pedig vidámabbá váltak. Mosolya varázslatos módon képes volt a legszomorúbb virágokat is boldoggá tenni.
Egy nap, miközben a virágágyások között játszott, hirtelen eltűnt. A birodalom minden lakója kétségbeesett. A fák suttogni kezdtek, a szél pedig sírni, ahogy Százszorszép hiányzott. A híre gyorsan eljutott a közeli faluba, ahol egy kisfiú, László éppen a földjén játszott. László szerette a meséket, és mindig is álmodott arról, hogy hős lesz. Amikor megtudta, hogy a hercegnő eltűnt, a szíve hirtelen gyorsabb ütemre kezdett verni.
– El kell mennem a virágok birodalmába, és meg kell mentenem Százszorszépet! – határozta el László, és azonnal útnak indult. A határvonalat átlépve csodálatos látvány tárult elé: színes virágok, zöldellő fák, és a napfény, amely szinte aranyra festette az egészet.
Ahogy László egyre mélyebbre hatolt a birodalomba, találkozott egy öreg mókussal, aki megállította.
– Hová igyekszel, kisfiú? – kérdezte a mókus, akinek a szőre ezüstös fényben csillogott.
– Keresem Százszorszép hercegnőt. Tudod, merre találom? – válaszolta László, reménykedve.
– Igen, de csak azok találhatják meg, akik mernek követni egy különös térképet – mondta a mókus, és egy ősi, gyönyörű, virágokkal díszített térképet varázsolt elő.
László izgatottan vette a kezeibe a térképet. Minden színes vonal és jel egy új kalandra hívogatta.
– De vigyázz! – figyelmeztette a mókus. – Az út tele van veszélyekkel, és csak a bátorság és a szív akaratával lehet teljesíteni!
László bólintott, és nekivágott az útnak. A térkép vezette őt egy sűrű erdőn át, ahol a fák egymásra hajoltak, mint akik titkos összejövetelt tartanak. Itt találkozott gyümölcsfákkal, akik megszólaltak.
– Ki vagy te, kisfiú? Miért zavarsz minket? – suttogták a fák.
– Százszorszép hercegnőt keresem! – válaszolta László a legnagyobb bátorsággal.
A fák eltöprengtek, majd az egyik, amelynek ágain óriási, édes gyümölcsök lógtak, így szólt:
– Ha meg szeretnéd találni őt, neked is adnod kell valamit. A szívek szavával kell meggyőznöd a fákat, hogy segítsenek!
László mély levegőt vett, és kifejezte, mennyire szereti a jelenségeket, mennyire tiszteli a természetet, és hogy Százszorszép mosolya mindenkinek boldogságot hoz. A fák figyelmesen hallgatták, majd egyenként megáldották őt, és utat nyitottak a következő részhez.
Végül elérkezett a folyóhoz, amelyen egy híd vezetett át, ám a híd őrzője, egy hatalmas hód, nem engedte át.
– Csak akkor léphetsz át, ha kérdezel tőlem valamit, amit eddig senki sem tudott! – mondta a hód.
László hosszan gondolkodott, majd így szólt:
– Miért olyan különleges a víz, ha mindenki elengedheti?
A hód elmosolyodott.
– Mert csak az, aki a szívével lát, veszi észre, hogy a vízben tükröződnek az álmok! Átmehetsz!
Már csak egy lépés választotta el Százszorszép hercegnő megtalálásától. A térkép végül egy csodás rétre vezetett, ahol a virágok díszesen táncoltak a szélben. Ott ült Százszorszép, a fák gyümölcsei között, de szomorúan. László odalépett hozzá.
– Hercegnő! Itt vagyok! Megtaláltalak! – kiáltotta, nagy boldogan.
Százszorszép ránézett, és szemeiben reménysugár csillant.
– De hogy tudtál idejutni? – kérdezte meglepetten.
László elmondta az utazását, a mókust, a fákat és a hódot. Százszorszép elmosolyodott.
– Te vagy az, aki megmentett engem! – mondta, majd megölelte Lászlót.
A hercegnő azonnal felkelt, és az összes virág a réten feldobta a fejét, mintha tudta volna, hogy elérkezett a boldogság órája. A virágok között táncolva együtt indultak vissza a birodalom felé, ahol mindenki örült a hercegnő visszatérésének.
Így László lett a virágok birodalmának hőse, aki megtanulta, hogy a bátorság és a szeretet mindig utat talál a legnehezebb helyzetekben is. Azóta Százszorszép és László barátok lettek, és együtt locsolták a virágokat, hogy a birodalom soha ne veszítse el szépségét.