Mindenki tudta, hogy a Szivárványországban a királylányok esténként különös bált rendeznek a tó partján. Az arany színű holdfényben csillogó víz felszínén varázslatos árnyak táncoltak, de soha senki nem látta, hogy a hercegnők honnan érkeznek, hiszen éjfél előtt mindig eltűntek a kastély falai közül.
Egy éjszaka, amikor a hold teljes fényében ragyogott, a legkisebb herceg, Levente, az ablakhoz sétált, hogy megcsodálja a csillagokat. Mikor fültanúja lett a táncoló királylányok nevetésének, elhatározta, hogy nyomozásba kezd. A bátyjai és nővérei mind aludtak, de ő bátor volt, és nem félt a sötétségtől.
– Díszes királylányok, hová mentek? – motyogta magában. – Ki tudja, milyen titkokat rejtegettek!
Levente csendben kilépett a kastélyból, és az őt körülvevő csillagos ég alatt megindult a tó felé. Ahogy közelebb érkezett, szeme előtt feltárult a lenyűgöző látvány: a táncoló hercegnők gyönyörű, csillagokkal díszített ruhákban forogtak, mintha a víz tükre is velük táncolna.
– Miért táncoltok itt? – kérdezte Levente, hiszen kíváncsisága nem ismert határokat.
A hercegnők egyszerre megálltak, és a legidősebb, ki a csillagfényben ragyogott, lelépett a vízből.
– Miért rejtőzködünk, kicsi herceg? – mosolygott – Csak éjszakánként táncolhatunk, mert a napfény elviszi varázsunkat.
Levente döbbenten nézte a lányokat, akik elkezdtek mesélni arról, hogy minden éjjel, amint a nap elbújik, ők a tó tükrénál táncolnak, hogy megőrizzék Szivárványország szépségét. Ha valaki megzavarná őket, a varázslat eltűnne, és a fák virágai elhervadnának.
– Nézd csak! – mutatott a legfiatalabb hercegnő, aki a legszínesebb ruhát viselte, a tó közepére. – A táncunk által a csillagok fényesen ragyognak.
Levente szemei felcsillantak, és mint egy kis hős, szívében elhatározta, hogy megvédi a titkot.
– Én is tudok táncolni! – kiáltotta.
A hercegnők vidáman felnevettek, de aztán egy pillanatra megálltak, és mosolyogva válaszoltak.
– Jöjj velünk, ha tudsz, de vigyázz, ne zavarj meg minket, mert a varázslat eltűnhet!
Levente magabiztosan kezdte utánozni a királylányok lépéseit. Táncoltak együtt, a holdfényben ragyogva, míg a víz fodrozódott körülöttük. A kicsi herceg sosem érzett még ekkora boldogságot, és a hercegnők is felfedezték, hogy a kisöccs lámpása fénye újabb varázslatot hozott.
Mikor az első hajnalfény megérintette a tájat, a tánc lassan véget ért, és a hercegnők szomorúan néztek Leventére.
– Minden éjjel várlak, kedves barátunk! – mondta a legidősebb hercegnő. – Ne mondd el senkinek, hogy tudod a titkunkat!
Levente megígérte, hogy megőrzi a titkukat, és minden éjjel izgatottan várta, hogy újra találkozhasson a különleges táncukkal. A Szivárványország virágai megmaradtak, és a csillagok fénye sosem gyengült, hiszen a kis herceg jóságának köszönhetően a titok biztonságban maradt.
Így hát a táncoló hercegnők titka tovább élt, és Levente nap mint nap tanulta meg, milyen fontos megvédeni azokat a kis csodákat, amelyek az életet varázlattal töltik meg.