A palota mögött, a hatalmas fák árnyékában, egy titkos kert rejtőzött. E kertet csak a hercegnő, Lili, ismerte, aki bájos mosolyával és szőke hajával mindig középpontba került. Lili nem csupán a hercegi rangját viselte büszkén, hanem a természet iránti szeretetét is. Minden reggel, ahogy a nap első sugarai átszűrődtek a fák között, ő már ott volt, a kert szívében, ahol a virágokkal beszélgetett.
– Jó reggelt, Rózsa! – köszöntötte a piros szirmú virágot, amely úgy tűnt, szégyenlősen hajlongott a napfényben.
– Jó reggelt, hercegnő! – felelte a Rózsa, és szépen kinyújtózott. – Ma különösen szép a nap.
Lili nevetett. – Igen, és ma a Napsugár is éppen csak reggelizik, hát nézd, milyen vidáman ugrál!
Lili a kert sarkába lépett, és tényleg meglátta a kis Napsugár virágot, aki boldogan táncolt a szellőben. – Te vagy a legvidámabb virág, akit ismerek! – mondta neki Lili, és barátságosan megcirógatta a sárga szirmokat.
A Napsugár mosolyogva felelte: – Köszönöm, hercegnő! Az a legcsodálatosabb érzés, amikor a napfény rám süt!
Az alatt a zöldellő fák között, ami körülvette a titkos kertet, a hercegnő úgy érezte, hogy ez a hely a varázslat otthona. Minden virágnak megvolt a története, és Lili szívesen hallgatta őket. De a legkedvesebb barátja a Lila Levendula volt, aki mindig tele volt bölcs gondolatokkal.
– Lili, tudod, hogy mennyire fontos a barátság? – kérdezte a Levendula egy nap.
– Igen, tudom! – bólintott a hercegnő. – Ti vagytok a legjobb barátaim.
A Levendula egy hosszú, jól megfontolt sóhajt adott ki. – Néha nehézségek várhatnak ránk a világban odakint, de emlékezz, hogy mi mindig itt vagyunk veled, és a szeretetünk segít átvészelni mindent.
Történt egy nap, hogy a palota udvarán sürgés-forgás támadt. A király és a királyné fontos vendégeket vártak, és a szokások szerint a hercegnőnek is részt kellett vennie. Lili aggódva nézett a titkos kert felé. – Mi van, ha elveszítem a szívemet a nagy táncban, és nem tudok visszajönni hozzátok? – kérdezte a virágoknak.
A virágok elgondolkodtak, majd a Rózsa mondta: – Ne félj, Lili! A barátságod és a szereteted mindig veled lesz, bárhol is járj. A kertet sosem felejted el.
Arra az estére eljött a nagy alkalom. A gyönyörű ruhában pompázó hercegnő belépett a palotába, szíve a titkos kert iránti szeretettel telve. A tánc alatt szeme megcsillant, és amikor a zene felcsendült, a hercegnő pihenni vágyott egy pillanatra. Miközben a vendégek táncoltak körülötte, egyszer csak úgy érezte, hogy a kert szelleme az őszinte barátsága, a virágok szeretete megérinti őt.
Ekkor Lili megértette, hogy a kert valójában nemcsak egy hely, hanem egy érzés mindannyiuk szívében. Bármennyire is messze van odakint a báli élet, minden virág, akivel a titkos kertben találkozott, mindig vele lesz.
A tánc végén, hajnalhasadáskor, Lili boldogan gondolt a kertre. – Nem számít, mennyire messze megyek – mondta halkan. – A titkos kert hercegnője mindig hazatér.
Ezzel a gondolattal és a nap felkeltével a hercegnő tudta, hogy a virágok világa soha nem hagyja el őt. A szeretet és barátság mindig életben tartja a titkos kertet, ahol ő mindig otthonra talál.