Egy hideg téli este borult a világra, a csillagok fényei elbújtak a vastag, sűrű köd mögé. A fák ágain dobolt az eső, de a hó már nem hullott. Ebben a furcsa, ködös időszakban a Mikulás éppen a karácsonyi ajándékokra készülődött, amikor észrevette, hogy a szokásos útvonalai elmosódtak a ködben.
– Hű, ez nem jó! – mondta magában a Mikulás, miközben a térképet babrálta. – Hogyan fogom eljuttatni az ajándékokat a gyerekekhez, ha nem látom az utat?
Ekkor a rénszarvasok is körülvették őt. Rudolf, a legfényesebb orrú rénszarvas, a többiek élén állt, és bizakodva nézett a Mikulásra.
– Ne aggódj, Mikulás! – mondta Rudolf. – Mi is tudunk segíteni! Én vezetek titeket a ködön át!
A többi rénszarvas fénypöttyökkel világított. Mindenkinek volt egy saját kis fénye, ami különböző színű volt. A vörös, kék, zöld és sárga fények csillogtak a ködben, olyan színkavarodást varázsolva, mintha a szivárvány egy része földre szállt volna.
– Készen álltok? – érdeklődött Rudolf, miközben a többiek bólintottak. – Úgy érzem, a fényünk munkához lát!
A Mikulás felült a szánjára, és a rénszarvasok egy sorban helyet foglaltak el. Rudolf az élre állt, és előre nézett a ködbe.
– Itt jövök! – kiáltotta, majd elindultak. A szán a ködön át hussant, a fénypöttyök világítva mutatták az utat. De hirtelen a köd egyre sűrűbbé vált, és Rudolf fénye is alig látszott.
– Ne féljetek! – mondta Rudolf, miközben szívét bátorság töltötte el. – Csak kövessük a fényt! Kérlek, tartsatok velem!
A rénszarvasok összefogtak, és együtt kezdtek el fénypontokat keresni, amelyek irányt mutattak. A ködben rejtőző titkok nem ijesztették meg őket. Miközben halkan vágtattak, egymásra néztek, megbeszélve minden egyes lépést.
– Nézd, ott egy csillag! – kiáltotta az egyik rénszarvas, és az út mentén egy halvány csillagfényt pillantottak meg. Mindenki figyelmét felkeltette, és Rudolf azonnal arra az irányra fordította az útját.
A ködön keresztül haladva, végre elértek egy hófödte dombot, ahol a csillagok fényei kiszabadultak, és az utat világosan megmutatták. A Mikulás szíve tele volt boldogsággal.
– Köszönöm nektek, barátaim! – mondta a Mikulás, miközben büszkén nézett a rénszarvasokra. – Nemcsak a fénypöttyök világítottak, hanem a bátorságotok is!
A rénszarvasok örömmel nyerítettek, és együtt szelték át a ködöt, míg végül elérték a gyermekek otthona előtt álló házakat.
Miközben a Mikulás csengetett, egy kisfiú észrevette a szán gyönyörű fényét, és boldogan kiáltott:
– Nézd, anya! A Mikulás itt van!
Az ajtó kinyílt, és a Mikulás mosolyogva belépett, átadva az ajándékokat, amelyek a ködös éjszakán előttük álltak.
Ezután, miután a feladatot teljesítették, a rénszarvasok visszatértek a szánnal, szívükben az izgalom és a kaland emlékével, tudva, hogy nemcsak a ködöt kellett legyőzniük, hanem egymásra is számíthattak a nehéz helyzetekben. A világot eltakaró köd végül feloszlott, és megérkezett a karácsony csodája.