Léna minden este a házuk felett ragyogó csillagokat nézte. Az egyik különösen fényesen szikrázó hullócsillag mindig elragadta a figyelmét. Egyik este, miután megkívánta, hogy elmondja neki a legbensőbb vágyait, papírt és tollat ragadott, és nekikezdett írásnak.
– Kedves Hullócsillag! – kezdte, majd néhány mély lélegzetvétel után folytatta. – Nagyon szeretnék veled beszélni, mert hiszem, hogy te tudod, mi a titka az álmok megvalósításának. Azt kívánom, hogy legyünk barátok, és oszd meg velem a csillagok titkait!
A levelet gondosan összehajtotta, és az ablakon keresztül a szélbe dobta. Az álmok és vágyak szélborne árnyékában nézte, ahogy a levél elhagyja a földet, és eltűnik az éjszakai égbolton.
Másnap éjjel Léna a megszokott helyén ült az ablaknál, és az eget figyelte. Hirtelen egy apró fény jelent meg a távolban, egyenesen felé száguldva. Egy csillagfutár közeledett, ragyogó, ezüst szárnyakkal.
– Léna! – hallotta a futár hangját, ami édesen csengett, mint egy ezüstharang. – A hullócsillag megkapta a leveled!
– Tényleg? – kérdezte Léna izgatottan. – Mit mondott?
– Azt üzeni, hogy az álmok nem csupán vágyak, hanem célok, amelyeket el kell érni – válaszolta a csillagfutár. – De ahhoz bátorságra van szükség, hogy megfogalmazd őket, és elindulj feléjük.
– Milyen bátorságra? – kérdezte Léna, a kíváncsiság csillogásával a szemében.
– A bátorság arra, hogy kockáztass, próbálkozz, és sosem add fel – mondta a csillagfutár. – A hullócsillag azt tanácsolja, hogy kezdd azzal, amire mindig vágytál: táncolj a csillagfényben, mesélj valakinek a vágyaidról, vagy írj újra verset a szívedből.
Léna hirtelen megértette: nem elég álmokat dédelgetni, tenni is kell értük. Köszönetet mondott a csillagfutárnak, aki megölelt egy pillanat erejéig, majd elrepült az éjszakába.
Másnap reggel megfogta a tollat, és újra írt. Ezúttal a bátorságról, az álmai megszerzéséről és arról, hogy nem fél többé megpróbálni. A levélben azt írta, hogy hisz a csillagfutár szavaiban, és el fogja kezdeni a saját kalandját.
Ahogy a levelet a levegőbe dobták, nem csak a szél, hanem Léna szíve is tele lett reménnyel és izgalommal. És a hullócsillag valóban meghallgatta őt, hiszen a következő napokban egyre több bátor lépést tett, hogy elérje álmát. A csillagok fénye nem csupán az éjszakát világította meg, hanem a szívét is, tele reménnyel és lehetőséggel.