Képzelj el egy kis falut, ahol az eső gyakran megérkezett, és a napfény ritkán sütött. Itt élt Marci, egy élénk, vidám kisfiú, akinek mindig volt egy kedves mosolya az arcán. Bárhogy is történt, Marci tudta, hogy egy kis vidámság bármilyen borongós napot meg tud változtatni.
Egy nap, amikor az ég feketén gomolyogott, Marci egy különös esernyőt talált a padlásuk sarkában. A bőrszíjjal átkötött, régi esernyő poros volt, de amikor a kisfiú kinyitotta, valami varázslatos dolog történt: az esernyő egyenesen a levegőbe emelkedett, mintha csak szárnyai lettek volna. Marci elképedt, és miután a meglepetésből magához tért, rájött, hogy az esernyő repülni tud, de csak akkor, ha ő boldog.
– De hát hogyan mosolyogjak, ha éppen esik? – kérdezte magában Marci. Hiszen a cseppek csak úgy hullottak, és a vidámság mintha elbújt volna a felhők mögött.
Marci eldöntötte, hogy megpróbálja megviccelni az időjárást. Amint kiért a fák alá, mély levegőt vett, és elkezdett nevessen. Kezdetben csak halkan, de aztán egyre hangosabban, míg a kacagása az eget ostromolta. Az esernyő lassan emelkedni kezdett, és Marci úgy érezte, hogy a felhők fölé emelkedik.
– Hé, kicsi esernyő! – kiáltotta boldogan. – Repüljünk együtt az esőben!
Hirtelen a felhők középkék válfaja megjelent, és az esernyő magasabbra emelkedett, mint Marci valaha is gondolta volna. Ahogy szálltak, Marci és az esernyő felfedezték a világot. Láttak szivárványokat, amelyek a földre érkeztek, és kis349addy237028 Ismerkedtek az ott élő tündérekkel, akik fénnyel festették át az esőt.
Amikor visszatértek a földre, a kisfiú megtanulta a titkot: az öröm nem csupán a napsütésben rejlik, hanem a szívben is. Képes volt nevetni az esőre, és ezzel elhozni a színeket az ódon faluba.
Másnap a falubeliek aggódva nézték, ahogy a felhők sötétbe borítják az eget. Marci elindult, hogy megossza titkát a barátaival. – Figyeljetek! – kiáltotta. – Az eső nem szomorúságot hoz, hanem lehetőséget a repülésre!
A barátai, akiket a kétség és a félelem gyötört, kétkedve álltak. De Marci nevetése, ami akinél csak a legszebben zengett, elnyomta a zivatart. És ahogy egyesek csatlakoztak vele a nevetéshez, az esernyő újból szárnyra kapott.
Így Marci megtanította barátait is, hogy az esernyőjük nem csupán egy eszköz a víz ellen, hanem egy varázslatos barát, aki segíthet az élet örömeit megtalálni, akkor is, ha a nap nem ragyog. Az eső már nem volt ellenség, hanem lehetőség a kalandra. Minden esős nap után új szivárványok támadtak, és a vidámság tündöklő fénye megvilágította a kis falut.
Marci szívében megmaradt a tudás: ha mosolygott, a világ egy kicsit szebb lett. Az esernyője pedig mindig ott volt, hogy emlékeztesse őt, a bátorság és a nevetés hogyan változtathatja meg a legszomorúbb napokat is.