Az erdő mélyén, a falutól távol, élt egy öregasszony, akit mindenki csak Fonóboszorkányként emlegetett. Hosszú, ezüst haját mindig fonatba szedte, ruhája évszázados, zsákos stílusú volt, tele apró hímzésekkel, amelyek titkos varázsigéket őriztek. Naponta a falu határában, egy öreg tölgyfa tövében ült, kezében az acélszálas fonnivalóval, és olyan szavakat mormolt, amelyek hatalmába kerítették a falu sorsát. … Olvass tovább
Volt egyszer egy varázslatos falucska, ahol a nap mindig vidáman sütött, a fák zöldelltek, és a madarak csicsergése töltötte meg a levegőt. Ám a falucska szélén, egy öreg, mohos kővel borított házban élt egy álmos boszorkány, akit Mária néninek hívtak. Mária néni különös volt, hiszen minden reggel, amint felkelt a nap, szundikálni kezdett. Sötét, mély … Olvass tovább
Egyszer egy kicsi, poros faluban élt egy kényszerűen gonosz boszorkány. A nevét senki sem ismerte, mert gyűlölet és félelem árnyékolta be a nevét. Mindenki csak “A Boszorkány”-nak hívta. A háza, amely a falutól messze, egy árnyas erdő szélén állt, tele varázslatos, de egyben félelmetes holmikkal. Az ablakok mögött különféle bűbájok és varázslatok pihentek, és az … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, amelyet sűrű erdők öleltek körül. A faluban élt egy asszony, aki híres volt a kedvességéről és a jóságáról. Mindenki szerette őt, de van valami, amit kevesen tudtak róla: este, amikor a nap lenyugodott, a falu szélén álló kis kunyhóba tért haza, ahol hét hollót gondozott. … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, melynek szélén élt egy titokzatos boszorkány. Mindenki csak Tükrös Boszorkányként emlegette, mert a hírneve egy olyan tükör köré épült, amely bármire képes volt, ha a boszorkány csak úgy kívánta. Senki sem mert a házához közelíteni, mert azt beszélték, hogy akit egyszer a tükörbe zár, az … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, a messzi-messzi földeken élt egy kis falu, ahol az emberek egyszerűen, de boldogan élték mindennapjaikat. A falu határában állt egy öreg ház, amelynek ablakai mindig sötéten égtek. Ott lakott az öregasszony, akiről messziről hallották, hogy boszorkány. Különleges fűszereket kevert, és a falusiak elkerülték őt, mert félték a bűbájait. Egy szürke … Olvass tovább
Egyszer régen, egy zöldellő dombokkal és kristálytiszta patakokkal tarkított faluban élt egy kecskepásztor, akit Jánosnak hívtak. Jánosnak volt egy szép, fekete kecskéje, akit Fekete Kának nevezett el. Fekete Ka nagyon okos és szófogadó állat volt, de éjszakánként mindig eltűnt, és János szívét aggasztotta ez a rejtély. Egyik éjjel, amikor a csillagok fénye ragyogott az égen, … Olvass tovább
Mélyen az erdő ölelésében, ahol a fák sűrű lombozata sejtelmes árnyakat festett a földre, egy fiatal fiú, Ádám, tévedt el. Sötét felhők gyülekeztek az égen, és a szél zúgása ijesztő ütemet diktált. Ádám, akinek szíve tele volt kíváncsisággal, óvatosan lépkedett a keskeny, kanyargós ösvényen. A fák között néha-néha megcsillant egy furcsa fény, amely csábította őt … Olvass tovább
A messzi-messzi erdő mélyén, ahol a fák magasba nyújtózkodtak, és a fű frissen zöldellt a napfényben, élt egy idős banya, akit mindenki csak Ágnesnek hívott. Ágnes a vén mókusok barátja volt, a szellő sóhajait hallotta, és a leveleken táncoló harmatgyöngyöket figyelte. Mégis, a legfőbb mestersége a szerelmi bájitalok készítése volt, hiszen már régóta kiszolgáltatta magát … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény, Ferkó, aki egy kis faluban élt. Ferkónak nem sok volt, csak egy régi, kopottas kalapja, egy zsáknyi krumplija és a mesés királylány, Eliza iránti vágyakozása. Eliza a szomszédos királyság szépsége volt, akinek kezére a hercegek és nemesek mind vágytak. De Ferkó tudta, hogy amiért ő … Olvass tovább