Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű zöldellő völgyben állt egy hatalmas, kőből épült vár. A várat egy különleges sárkány őrizte, aki hosszú, csillogó pikkelyeivel és kedves, hatalmas szemeivel mindenképpen megkülönböztette magát a többi sárkánytól. Noha mindenki rettegett tőle, valójában csak játszótársat keresett, hiszen magányosan élt a vár mélyén. A sárkány neve Zöldike volt, és … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű birodalomban egy fiatal hercegnő, akit Lénának hívtak. Lénát mindennél jobban szerette a csillagok fénye, és éjszakánként az ablakából nézte őket, ahogyan ragyogtak az égen. Az édesapja, a király, gyakran mesélt neki a csillagok varázslatos világáról, ahol régi álmok és titkok rejtőznek. Egy szép nyári estén Léna … Olvass tovább
Egyszer Mátyás király, mikor szerteszéjjel járt az országban, hadd lássa: milyen dolga van a szegény népnek, egy falu mellett kiment a mezőre, s ott szóba állott egy öreg szántó-vető emberrel. Vele volt a kísérete is. Hatalmas nagyurak. A király megismerte az öreg szántóvetőt, aki neki hajdanában katonája volt. Ezzel a szóval köszöntötte az öreget: – … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű, virágokkal teli királyság, ahol Sárika, a kis hercegnő, boldogan élt. A palota nagy ablakain át mindig csodálta a kitekintő tájat, ahol a szivárvány színeiben játszó pillangók repkedtek. Ezek a csodás lények a palota őrzői voltak, és senki más nem közelíthetett hozzájuk, csakis Sárika. Egy nap, amikor Sárika a … Olvass tovább
Azt hiszem, hogy Benet úr ivadéka lehetett Venturnénak, annak a kevély asszonynak, akiről már meséltem néktek. Venturné gazdag úrasszony volt, s emlékezhettek, hogy míg a fia messze földön hadakozott, hatalmas, nagy várat épített Bereck mellett. Azt mondta szertelen elbizakodottságában, hogy még az Isten sem tudja bevenni az ő várát. Hát az Isten nem is hagyta … Olvass tovább
Volt egyszer egy varázslatos kis tó a Zöldellő Erdő mélyén, amelyet a legszebb mesék ihlettek. A tó vize kristálytiszta volt, és olyan sima, mint a legpuhább selyem. A fák árnyékai játszadoztak a víz felszínén, sok-sok színes virág pedig körbeölelte a partját. A tó partján élt egy hercegnő, Elara, akinek a szépsége és kedvessége messze földön … Olvass tovább
Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyaroknak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény földnépét, nem volt nyugodalma Budavárában – álruhába öltözött, s úgy ment színről színre, látni a valóságot. A többiek közt hírül adják, hogy a kolozsvári bíró ugyancsak sanyargatja a szegény népet. … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királyság, ahol a nap mindig ragyogott, és a fák zöldellő lombja között a madarak csicsergése töltötte be a levegőt. A királyi palota a legszebb hely volt a vidéken, és ott élt egy kedves hercegnő, akit mindenki imádott. A hercegnő szívében szeretet lakott, és bárhol járt, mosolyt … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű palota a fák és virágok között, amely egy varázslatos birodalom közepén helyezkedett el. A palota csillogó aranykupolái és színes ablakai mindenki szívét elrabolták, de a leglenyűgözőbb benne a hercegnő, Lili volt. Lili mindig is kíváncsi természetű volt, és a világ minden csodája után vágyakozott. Egy nap, … Olvass tovább
Mátyás mellett élt a legmegbízhatóbb belső embere, aki nélkül a király soha nem ment messzire. Egyszer, valami rossz italú víztől Mátyás bizalmasa olyan kólikát (hascsikarást – a szerk.) kapott, csak halt meg. A földön fetrengve sanyargott. Utolja felé már a szemét sem tudta fölnyitni, a kaszás is ott haptákolt a háta mögött, amikor a szomorú … Olvass tovább