A szivárványhíd fényei a fák között csillogtak, mint egy varázslatos ösvény, amely a valóságból egy másik világba vezetett. Péter, a kisfiú, a vihar után először látta meg a híd ragyogó színeit. Szíve boldogan dobogott, ahogy a híd felé közelített. – Anya, nézd! – kiáltotta, és mutatott a szivárványra. – Mi az ott? – Csak egy … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, a virágok birodalmában, ahol a fák mindig zöldelltek, és a virágok színei, mint a mesebeli szivárvány, gyönyörűen ragyogtak. Itt élt egy apró hercegnő, akit Százszorszépnek hívtak. Százszorszép különleges volt, hiszen bárhol megjelent, a virágok még szépebbek lettek, a fák pedig vidámabbá váltak. Mosolya varázslatos módon képes volt a legszomorúbb virágokat … Olvass tovább
Egyszer egy kis faluban, ahol a nap mindig ragyogott, és a szellő lágyan simogatta a fák ágait, élt egy különös kút. A falusiak még sosem láttak ehhez hasonlót. Minden reggel, amikor a nap arany sávokat vont a földre, a falubeliek összegyűltek a piactéren, hogy meséljenek a nap eseményeiről és a legújabb pletykákról. De ez a … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, a napfényben csillogó virágok között élt egy kis méhecske, akit mindenki csak Mézecskének hívott. Mézecske mindig is kíváncsi volt: az új illatok, a különböző színek és a világ titkai mind-mind felkeltették az érdeklődését. Egy nap, amikor a legszebb virágok nektárját gyűjtötte, egy eredetileg mézédes, de most nagyon furcsa fuvallat sodorta … Olvass tovább
A hideg téli szél fújdogált a Fagyöngy erdő fái között, és a hópehelyfelhőket játszi kedvvel sodorta. A világ ebben az időszakban csendes és álmos volt, azonban a fák között rejtőzött valami különös. Az erdő mélyén, a legöregebb tölgyfa alatt pihent a melegség tündére, Livi, aki évről évre csak várta, hogy valaki ráleljen a varázslatra. Livi … Olvass tovább
Egy varázslatos erdő mélyén, ahol a fák lombjai zöldelltek, és a patakok csilingeltek, élt egy tündércsoport, akik a fellegekben lebegő léghajókat irányították. Ez a különleges klub, a Léghajóklub, titokban működött, és csak a legbátrabb gyerekek számára nyitotta meg kapuit. A tündérek, akik a klubot vezették, szárnyuktól függően különböztek: voltak, akik apró, gyönyörű pillangószárnyaikkal repkedtek, míg … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű csillag, akit Harmatcsillagnak hívtak. Minden éjjel az égen ragyogott, és reggelente, amikor a világ még álomba szenderült, ő a Földre érkezett, hogy tündöklő cseppjeivel felfrissítse a virágokat. Minden reggel új életet lehelt a rétre, a mezőkre, és a kertben élő minden kis növénynek. Az ő harmatképessége … Olvass tovább
Egyszer régen, a széles mezők és zöld erdők között emelkedett egy hatalmas hegy, amelynek csúcsát sosem érte el a nap fénye. A falu népe csak „Alvó Hegy”-ként emlegette, mert úgy hitték, hogy a hegy mélyében valami különleges rejlik. Azt suttogták, hogy a hegy szívében egy tündérszív dobog, és ez a szív álmodik – álmában pedig … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Léna-nak hívtak. Léna nagy imádója volt a természetnek, szabadidejét mindig az erdő mélyén töltötte. Minden reggel, amikor felkelt, szívesen gyűjtött színes leveleket, kavicsokat, és szagolgatta a virágokat. Élvezte, ahogy a napfény átsütött a fák lombkoronáján, és szívesen hallgatta a madarak csicsergését. Egy nap, amikor Léna … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, amely a Zölderdő szélén terült el. A faluban mindenki ismerte egymást, és a napjaik vidáman teltek, de a gyerekek különösen imádták a mesélés óráit, amikor az öreg János bácsi mesélt nekik. A sok mese között egy különösen izgalmas történetet mondott el egyszer. Szólt egy kívánságmanóról, … Olvass tovább