Nóri egy nap, amikor a napfény aranyló sugarai átszűrődtek a fák lombjain, a kertben szorgosan dolgozott. A virágok között ügyesen eligyengette a fűt, miközben gondosan figyelte a növények színeit és illatait. Minden reggel izgatottan fedezte fel a kert apró csodáit, de ezen a napon valami különleges dologra bukkant.
Ahogy a fűben kúszott, a szeme megakadt egy gyönyörű, piros virágon, amelynek szirmai mintha táncoltak volna a szélben. Nóri közelebb lépett, és érezte, hogy ez a virág nemcsak szép, hanem valami varázslatos is lakozik benne.
– Szia! – hallotta hirtelen egy kedves, csilingelő hangot.
Nóri megdöbbent, és körbenézett, de csak a virágot látta.
– Igen, én vagyok az! – folytatta a légies hang. – Én egy különleges virág vagyok, akinek van egy titka.
– Te tudsz beszélni! – kiáltotta Nóri izgatottan. – Miért nem mondtad el eddig?
– Az emberek zaja túl hangos. De most, hogy itt vagy, rátaláltam valakire, aki segíthet nekem – válaszolt a virág. – A rét kér segítséget!
Nóri összeráncolta a szemöldökét. – Mi történt a réttel?
– A rétet elborítja a gaz, az egész birodalmunk veszélyben van. A színes virágok, a pillangók és még az apró kis állatok is eltűntek. Kérlek, segíts nekem megmenteni a vidéket!
Nóri szíve tele lett bátorsággal. – Mit kell tennem?
– Először is meg kell találni a bűnös gazt! Ha megtaláljuk, együtt legyőzhetjük! – lelkesedett a virág. – Kérlek, kövess engem!
Nóri követte a virágot az erdő szélén. Ahogy haladtak, egyre élénkebbé váltak a színek és a hangok. A virág mesélt neki mindenféle csodás dologról, amik a rétben laktak. Mesélt a vidám kis mókusokról, akik mindig játszottak a fák között, és a csendes kis tavacska halacskáiról, amelyek türelmesen vártak, hogy valaki felfedezze őket.
Mikor megérkeztek a rétre, Nóri azonnal észrevette a problémát. A fű egyre sűrűbb lett, és a gyönyörű virágok, amelyek egykor büszkén álltak, most elestek és megtörtek.
– Ott van! – kiáltott a virág, mutatva egy hatalmas, dús gyomra. – Az a gaz mindent elborít!
Nóri szorosabbra fogta a kis lapátját, amelyet magával hozott, és bátran lépett közelebb a gazhoz. – Most kezdődik a harc! – mondta.
Együtt, a virág tanácsait követve, kezdték eltüntetni a gyomokat. Nóri nevét kiáltozta – minden gyomot, amit kiszabadított, egy új reménnyel ölelt körül.
Több órás küzdelem után Nóri és a virág már a rét közepén álltak, ahol a zöld fű vidáman kezdett visszanőni. Miközben Nóri fáradtan leült pihenni, a virág boldogan szólt hozzá:
– Megtettük! Most a rét újra életre kelhet!
Nóri arca ragyogott a boldogságtól, ahogy körülnézett az átalakult világban. – Köszönöm, hogy megmutattad ezt nekem!
– Köszönöm, hogy segítettél! – válaszolt a virág, majd vidáman mosolygott Nórira. – Emlékezz, mindig van valami csodálatos a természetben, de nem árt néha segítséget kérni.
Nóri hazafelé tartva tudta, hogy a rét és a különleges virág mindig is része marad az életének – egy titkos barát, akivel együtt küzdöttek a szépségért.