Rella hercegnő minden este a kastély egy kényelmes zugában ült, és a csillagokat nézte. Mióta csak tudott járni, ezt a varázslatos időt töltötte a mesebeli tájat figyelve, ahol a csillagok úgy ragyogtak, mint a legszebb gyöngyök. Az éj sötétjében sokszor álmodoztak, hogy látja a távoli csillagtelepeket, és a kérdései mindig csak egyre nőttek.
Egy este, mikor az éjszaka csendje szinte tapinthatóvá vált, hirtelen egy különösen fényes csillag tűnt fel az égen. Rella szíve hevesen dobbant, ahogy a színpompás csillag egyenesen feléje zuhanva közelített. Amikor elérte a földet, egy csodás fényár fergetegében jelent meg.
– Üdvözöllek, Rella hercegnő! – mondta a csillag, akit most már embert átalakító fénynek is nevezhettek. – Én vagyok Luma, a kívánságcsillag! Mivel megtaláltál engem, három kívánságot teljesíthetek, de csak akkor, ha kizárólag a jóság nevében használod őket.
Rella szemei felcsillantak a csodálkozástól, és a kívánságok gondolata beszáguldott az agyába. Az első kívánsága az volt, hogy minden falusi gyerek, aki az ő birodalmában él, felnőttként boldog legyen.
– Kívánom, hogy a falusi gyerekek soha ne szenvedjenek hiányt a boldogságból! – kiáltott Rella.
Luma megmosolyogta a hercegnőt, és egy fénysugár száz irányba szétszóródva teljesítette első kívánságát. A faluban azonnal felcsendültek a nevetések és az örömzene, mintha másnap reggel újra kezdődne az élet.
A következő kívánság már izgalmasabb volt. Rella a légies csillagra nézett, és elszántan szólt.
– Azt kívánom, hogy az emberek és az állatok mindig megértsék egymást, hogy a béke uralkodjon a birodalmamban!
Luma fénylő nevetéssel szemelte a hercegnőt, majd újra megpendítette varázssugarat. Az állatok és emberek közötti titkos, mély kapcsolat újraéledt, és a falusi emberek a barátokká váltak a legkülönfélébb teremtményekkel.
Két kívánság már teljesült, és Rella szíve tele volt boldogsággal. De amikor a harmadik kívánságra került a sor, hirtelen elbizonytalanodott. Hiszen annyi minden jutott eszébe, de az ötlet, ami ténylegesen a legfontosabb volt, valahogy eltűnt a zsongásban.
– Mi az, ami a legfontosabb, amit kívánhatok? – tűnődött hangosan.
– A szívedben ott lapul a válasz – mondta Luma. – Csak figyelj magadra, és hallgasd meg a belső hangodat!
Rella mély levegőt vett, és behunyt szemmel a szívére koncentrált. Ahogy ott ült a csillag fénye mellett, rádöbbent, hogy a legfontosabb dolog nem csupán a birodalmán belüli béke volt, hanem a szeretet, amely összeköti az embereket.
– Kívánom, hogy a szeretet mindig megtaláljon minket! – mondta végül, és a csillag fénye akkora erővel ragyogott, hogy tiszta napfényt hozott a sötétségbe.
A kívánság hatására az emberek és az állatok szívében lévő szeretet ragyogott, és Rella hercegnő már tudta, hogy bármikor, ha nehézségek érkeznek, elég csupán kinyitniuk a szívüket, és a szeretet mindig ott lesz velük.
Ahogy Luma eltűnt az éjszakában, Rella hercegnő tudta, hogy újra és újra meg kell tapasztalnia a csillagok varázslatos világát, és hogy a jóság nem csupán kívánság, hanem mindenki szívében ott él. Az éjszaka folytatásában a csillagok ragyogása még sosem volt ennyire erőteljes, és a hercegnő egy bátor új világot teremtett, amely tele volt szeretettel és boldogsággal.