Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli királyság, amelyet Rózsa hercegnő uralt. A királyságban a virágok minden színben pompáztak, a napfény ragyogott, és a fák oly zölden álltak, hogy az emberek szívét örömmel töltötte el. De valami baljós dolog történt: egy gonosz varázsló, aki félt az öröm és a szépség erejétől, varázslattal sújtotta a szigetet, és minden szín eltűnt. Most már csak szürke, szomorú világban éltek az emberek.
Rózsa hercegnő mindennap a kastély ablakából nézett ki, és a szomorúság egyre inkább a szívét szorongatta. Egy reggel, elhatározta, hogy változtat ezen. – Ki kell találnom, hogyan hozhatnánk vissza a színeket! – mondta magának. Újra meg újra a régi legendákra gondolt, amelyeket nagymamája mesélt neki.
Elegendő erőt és bátorságot gyűjtve, elindult felfedezőútra. A legfőbb célja a Szivárványkút volt, amely a hiedelmek szerint a színek forrása, egy varázslatos hely, ami a legmagasabb hegycsúcs mögött rejtőzik. Ahogy átkelt a buja mezőkön és sűrű erdőkön, találkozott egy mókussal, aki figyelmesen nézte őt.
– Hová sietsz, kis hercegnő? – kérdezte a mókus, miközben előre ugrott.
– Elmegyek a Szivárványkútig, hogy újra színeket hozzak a királyságunkba! – válaszolta Rózsa lelkesen.
– Én is veled tartok! – mondta a mókus. – Kellenek a barátok az útra!
Így hát együtt vágtak neki a kalandnak, s az út során egy kis tündér is csatlakozott hozzájuk, aki úgy hívta magát, hogy Csillagfény. – Színekre van szükségetek? Tudom, merre találhatjátok a kút csodáját! – mondta.
Az út rögökkel és nehézségekkel volt kikövezve. Egyszer egy mély szakadéknál álltak meg, és Rózsa csak úgy nézett a mélységbe, egy kis félelem bujkált a szívében.
– Ne félj, Rózsa! A bátorságot sohasem szabad elhagynunk! – buzdította a mókus. – Együtt sikerülni fog!
Csillagfény bűvös port hintázott szét, mely megvilágította az utat, így átugrottak a szakadékon. Ahogy haladtak tovább, a fák alatti sötétség fokozatosan világosabbá vált, és hamarosan megpillantották a hegy csúcsán a híres Szivárványkútot.
A kút víztükre a legszínesebb árnyalatokban fénylő szivárványt tükrözött. Rózsa szíve megtelt reménnyel, de a varázsló árnyéka ott lebegett, és szívósan próbálta megakadályozni őt a céljában. – Nem hagyom, hogy visszaadd a színeket! – kiáltotta.
– De mi nem féltünk tőled! – mondta Rózsa határozottan. – Az igazi színek bennünket erősítenek!
A mókus és Csillagfény mellette álltak, együtt formálva egy barátságot, amely legyőz minden gonoszságot. A hercegnő összegyűjtötte minden bátorságát, és a kút vizébe egy szál rózsát dobtak. A rózsa pillanatok alatt a legszebb színekben csillogni kezdett, és a víz fölött elterjedt a szivárványfény.
Sokáig tartott, de végül a gonosz varázsló legyőzött, és a színek beáramlottak a világba. Ahogy az utolsó árnyalat is visszatért, a királyság újra feléledt: a virágok színesek lettek, a fák zöldellték a leveleiket, és az emberek boldogsággal telve nevetettek.
Rózsa hercegnő, a mókus és Csillagfény együtt tértek haza, tudva, hogy a barátság és a bátorság ereje minden álmukat valóra válthatja. És azóta a királyságban sohasem felejtették el, hogy a színek a szívükben élnek, és bárki, aki bátran küzd, újra színes világot építhet.