Egy viharos napon, amikor az ég sötét felhőkkel borult, és az eső cseppek patakokban folytak a földre, egy kis falucska egyik elhagyatott házának hátuljában élő kislány, Lili, felfedezőútra indult. Lili mindig is kíváncsi természetű volt, imádott felfedezni új dolgokat. Az eső elől menekülve keresett menedéket a régi épületben.
Ahogy belépett, szeme azonnal megakadt egy díszes, kis szelencén, amely a poros padlón feküdt. A szelence csillogó, aranyszínű fedelét egy gyönyörű, vékony lánc tartotta zárva. Lili szíve kihagyott egy ütemet, ahogy közelebb lépett. Megpöckölte a szelencét, és hallotta, hogy valami zörög benne.
– Mi lehet ez? – kérdezte magától, és óvatosan kinyitotta a fedelét. A szelencében csillámos fehér por volt, amely vakítóan ragyogott a gyenge fényben. A por illata édes és fűszeres volt, mint a nyári szél érintése.
– Tündérpor! – kiáltott fel Lili, miközben a kollekcióba tartozó apró üvegek egyikét a kezébe vette. – Azt mondják, hogy aki így tündérport használ, képes varázslatot véghezvinni!
Lili szíve még izgatottabban dobogott, mint eddig. Elhatározta, hogy kipróbálja a tündérport. Az ablakhoz lépett, és szeme a ködös távolba meredt.
– Ha csak egy kis szélvarázst tudnék csinálni! – suttogta, és egy csipetnyi tündérport szórt a levegőbe. Azonnal különös dolog történt. A szél felébredt, és hirtelen felerősödött, a szelíd fuvallatból hurrikán lett.
– Ezt nem akartam! – kiáltott Lili, miközben a szél egyre dühösebben kavargott körülötte. Szerencsére ekkor előlépett egy apró tündér, aki a szobában rejtőzködött.
– Ne félj, kedves Lili! – szólt a tündér, akinek szárnya ezüstösen csillogott a zajos szélben. – Én vagyok Szélénia, a szél tündére. A tündérpor, amelyet találtál, valóban erőteljes, de nem mindenki tudja jól használni. Megtanítalak, hogyan uralhatod a szelet!
Lili megkönnyebbült, és izgatottan nézett a tündérre.
– Tényleg? – kérdezte. – De hogyan?
– Fedezd fel a szél titkait! – ajánlotta Szélénia. – Kövesd a szívverésed ritmusát, és a por varázsa máris működni fog.
Lili összpontosított, és követve a tündér útmutatásait, megint tündérport szórt a levegőbe. Ekkor hirtelen a szél lágyabb lett, és a fákról lehullott levelek táncolni kezdtek. Lili nevetve nézte a csodát.
– Én csináltam! – kiáltotta örömmel.
Szélénia mosolygott.
– Igen, de a varázslatod felelősséggel jár. Tanulj meg bánni vele, és soha ne használd rosszra!
Lili bólintott, és a tündér tanításai alatt megtanulta, hogyan irányíthatja a szeleket. Idővel egyre ügyesebbé vált, leveleket repített a faluban élőknek, szélfútta játékokat készített, és barátait is megtanította a szélvarázs csodáira.
A viharos nap emlékévé vált, amikor a kislány felfedezte a tündérport, és barátságot kötött a szél tündérével. Lili sosem felejtette el Széléniát és a varázslatot, mely nap mint nap újból és újból elragadta a képzeletét. És így, tündérek és viharok között, egy különös és varázslatos kaland vette kezdetét.